A „megoldjuk okosba” nem az én világom
Eddig csak olyan cégeknél dolgoztam, ahol természetes volt a jogszabálykövető és tisztességes üzleti magatartás. Én tulajdonképpen ebben nőttem fel, így fel sem merült, hogy letérjek erről az útról. Mindemellett a vállalhatóság nem csak az üzletben, hanem a magánéletben is fontos. Ha ez az ember értékrendjének a része, akkor nem is igazán lehet kettéválasztani ezeket a területeket.
Voltak történetek az életedben, a környezetedben, ami arra ösztönzött, hogy így vezessétek a céget?
Ha valaki nyitott szemmel jár, láthatja az érme mindkét oldalát, és eldöntheti, melyikkel tud jobban azonosulni.Én ezt csak így tudom csinálni, így érzem jól magam. A „megoldjuk okosba” nem az én világom.
Miért kérdés ma Magyarországon így céget vezetni? Vagy miért nem kérdés? (Van, hogy elbizonytalanodsz? Mivel győzöd meg magad, hogy menj tovább mégis így?)
Számomra ez nem kérdés. Hosszú távon, piaci alapon csak így lehet sikeres egy vállalkozás. A tisztességet nem éri meg aprópénzre váltani. Előfordul, hogy egy-egy fontosabb döntés előtt bizonytalan vagyok, mert nem látszik tisztán a végkifejlet, de nem a vállalhatóság terén. Valamelyik compliance tréningen hallottam egyszer, ha bizonytalan vagy a helyzet kapcsán, képzeld el hogy lehozzák a történetet a neveddel és fényképeddel a címlapon. Ha úgy érzed nem szívesen mennél utána emberek közé, akkor tudod, hogy rossz döntést hoztál.
“Purus integer urna fames a. Semper purus elit nec tempus faucibus. Integer mauris enim faucibus turpis commodo quisque maecenas.”
Mit kezdesz azokkal, akik ezért esetleg furcsán néznek rád/rátok? (Ha tudsz felidéznipárbeszédeket és érvelést, szuper lenne, ha megosztanád.)
Nem emlékszem, hogy ezen bárki meglepődött volna. Ha ez a téma felmerül, inkább megnyugvással tölti el azembereket, ha látják, hogy nálunk rendben mennek a dolgok.
